Hihetetlen mértékben váltja ki a régi füves-virágos-kaszálós árkokat a betonlapokból álló vízelvezető rendszer. Amelynek meredek hegyoldalakon, hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékkor védelmi szerepe természetesen van, de szinte szintbeli különbség nélküli külvárosi területen a szerepét nehéz megérteni.
Ilyen munkálatok folytak az elmúlt másfél hónapban Székesfehérvár területén is. Egy-két nappal a munkák megkezdése előtt a lakók tájékoztatót kaptak a hétfői kezdésről. Jöttek is a munkások, ásták az árkot, nyirbálták a fák és a sövények gyökereit rendületlenül. A Városgondnokság felszólalásunk után azért arra ügyelt, hogy lehetőleg ne menjenek túl közel a nyomvonallal a sövényekhez, így egy kicsit cikk-cakk öltésben valósult meg az „utcadísz�, mert a hidak természetesen a helyükön maradtak.
Sok kérdést feltettem a munka szükségességéről a város vizes szakemberéhez, több dologban egyet is értett velem, ő is sajnálta a növényeket, de ha egyszer az ároknak útban vannak…
És mivel egy gyönyörű, ereje teljében levő juharfa a gyökereit magasabban növesztette, mint az árok alja, természetesen ő húzta a rövidebbet, és miután a hatóság is kiadta az engedélyt a kivágásra, a tűzoltók máskor életet mentő karjai közt lelte halálát, végeztek vele a láncfűrészek irgalmatlanul. Szomorú történet. A területi képviselő, önkormányzati vizes szakember szerint a lakók kérték az árkot, mert így rendezettebb (?) képet kelt a lakóterület, az utca.
Nem akartam elhinni, hogy az embereknek, akik állítólag szeretik a természetet, a fákat, fontosabb legyen a kényelem (az árkot nem kell kaszálni, kapálni), mint a szemet gyönyörködető látvány, a fák környezeti hasznától nem is beszélve. És itt ért a meglepetés, mert a megkérdezett utcabeliek nagyrésze igenis a kétoldali betonárok mellett foglalt állást. A fákat ugyan szeretik, de ami az ő házuk előtt áll, az csak gondot okoz, rengeteg a levél, lepotyogtatják a verebek az autóikat, felreped a járda, útban van a korona a villany- és telefonkábelnek stb. Tehát inkább nélküle, mint vele.