Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa, Fülöp Sándor zöld ombudsman tizennégy közvetlen munkatársának mondott fel január másodikán. A magasan képzett, nagy tapasztalattal rendelkező munkatársaknak – köztük az ország egyik legjobb környezetvédelmi szakjogászának – az elbocsátása, a környezetvédelmi ügyek szervezeti hátterének felszámolása súlyos csapás a környezetvédelemre, az emberek biztonságára.

A 10 éve ratifikált Aarhusi Egyezmény a környezeti információkhoz való hozzáférés és a társadalmi részvétel meglévő, „nemzetközileg elfogadott� alapelemeit gyűjtötte össze - és azokat minimális elvárásként fogalmazta meg. Hogy ezek a minimális elvárások hogyan teljesültek? A témában öt éve jelentettünk meg egy brosúrát („A szárba szökkent Aaarhus�), amelyben értékeltük a honi végrehajtással kapcsolatos civil tapasztalatainkat is. Összegezésként szomorúan állapítottuk meg: az Egyezmény három pilléréből csupán a (közérdekű környezeti) információhoz való hozzáférés az egyedüli terület, amelynek jogi háttere valóban garantálhatná a hatékony jogérvényesítést. Garantálná – ha jól működne a negyedik pillér: a részvételre képesítés. Mivel azonban ezzel súlyos bajok vannak, az adathozzáférésnél is csak részsikerekről beszélhetünk.

Hol kaphatok földlabdás fenyőfát? Milyen fajtát válasszak?

Hogyan kell komposztálni? Kihez fordulhatunk, ha elviselhetetlen a közút zaja?

Egyszerűbb és bonyolultabb kérdésekre a legtöbbször azonnal és ingyenesen kaphatott ez idáig választ, aki ismerte és használta a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának szolgáltatásait. Évente csaknem 50 ezren közvetlenül, de a kiadványok, kampánynapok, előadások és a média megjelenések révén több százezren közvetve juthattak információhoz a csaknem minden megyében működő irodáknak köszönhetően. Elérhetők voltak személyesen, telefonon, interneten is, lehetővé tették, hogy bárki kiszámolhassa ökológiai lábnyomát, vagy akár jogi segítséget is nyújtottak, ha az indokolt volt.